Friderikusz Sándor kimondta a nevem, de nem is észleltem, viszont önkéntelenül rám tört a sírógörcs, és csak a hulló konfettik hangját hallottam. Aztán feljöttek a szüleim a színpadra, és a vállukon sírtam tovább, idézte fel a vasárnap estét Artúr, aki osztályelsőként egymillió forintot költhet tanulmányaira, és Görögországba is elutazhat egy hétre. Már most tudja, hogy mire költi a nyereményét: Szeretnék beiratkozni egy angolkurzusra, és természetesen énektanárra fordítanám a pénz jó részét. Eddig nem tanultam énekelni, de el kell sajátítanom a technikát és a helyes levegővételt is.
Hajós András őszintén meglepődött az eredmény hallatán.
Nem számítottunk erre. Nem mondom, hogy feladtuk, inkább úgy fogalmazok, belelazultunk abba, hogy más nyeri, de ettől még rendesen dolgozunk, és megpróbálja a legjobbat kihozni magából a nézők előtt – idézte fel a verseny előtti hangulatukat a büszke tanár, aki nehezen leplezte a színpadon, hogy elérzékenyült.
Kicsit elszorult a torkom, de csak befelé sírtam. És csak egyetlen cseppet. Nagyon szoros érzelmi szál fűz a családjához, és nagyon meghatottak Artúr könnyei, apja, anyja és öccse boldogsága. Végigfutott rajtam, hogy a műsor során mennyi örömet szereztünk a gyerekeknek, a nézőknek, és bevallom, belül kicsit megdicsértem magunkat. Az ének iskolája erről szól: szeretetet adni a gyerekeknek, hogy megtanuljanak ők is szeretetet adni a közönségnek. A tanár és az osztályelső számára csak a műsor fejeződött be, a közös munka nem.
Artúr jó kezekben lesz, hiszen a család minden tagja kitűnő zenész, emellett szeptembertől már dzsesszkonziba jár. De rajta tartom a szemem, és vannak közös terveink is – mesélte Hajós. A sokoldalú tanár szeretné, ha tanítványa se lenne szakbarbár: – Ha rajtam is múlik, Artúr nem „csak” egy zenészdinasztia új generációjának remek szakembere lesz, hanem elsősorban egészséges, boldog és művelt fiatalember. És aki talán éppen ettől lesz még jobb, igazán nagy zenész.