Az ének iskolája TV2 - Az ének iskolájában botcsinálta pedagógusok ülnek

"Felvételt nyerni Az ének iskolájába tapasztalataim szerint maradandó élmény a gyerekek számára. Amellett, hogy ez egy iskola, ahol tanulni is kell, számos élményt szereznek. Érdekes, hogy az új évfolyamban három kisdiákom ugyanannyi idős, mint a gyermekeim, így különösen megvan köztünk az összhang. Ismerem a tizenöt éves tinilányok bizonytalan korszakát, a nyolcéves kisfiúk világát, ezek az ismeretek pedig megkönnyítik a dolgomat" - mesélte az Origónak Szandi. Meg szokták kérdezni tőle a diákok, hogy honnan van ennyi energiája, hiszen valóban állandó pörgésben van. "Pótanyuka és tanító is vagyok ilyenkor egy személyben, a három saját gyermekemhez kapok még négyet, és mindenkire kell figyelnem. Igyekszem huszonöt év tapasztalatát átadni a kis tehetségeknek, hiszen én is fiatalon kezdtem, tizenhárom évesen jelent meg az első lemezem. Szívesen mesélek nekik arról, hogy milyen ennyi idős korban a szereplés, továbbá a saját énektanáromtól, Szelezsán Zsuzsától tanultakat is igyekszem továbbadni. Hiszek a szeretet, a kommunikáció és az ölelés erejében, és csodálatos érzés, hogy adhatunk a gyerekeknek." "Az ének iskolájában csak örömkönnyek hullnak, itt mindenki őszinte és tiszta, és külön öröm számomra, mikor látom, hogy a tizenhat kis énekes milyen összetartó csapatot alkot. Nem számít, hogy ki honnan jött és milyen a családi háttere, sokat csacsognak és játszanak együtt a forgatás szüneteiben" - tette hozzá.
Szulák Andreát a sikerélmények lelkesítik
"Sosem gondoltam, hogy ennyire érdekes dolog átadni olyasvalamit a fiatalabb generációknak, amiket mi magunk már megtanultunk, vagy legalábbis amiről azt hisszük, hogy jól tudjuk. A gyerekek úgy szívják magukba minden tanácsunkat, mint a szivacs, hétről hétre megtapasztalnak valami újat. Mi, a tanári kar, szerencsések vagyunk, mert a szerkesztők olyan csapatot állítottak össze, akiknek óriási a tudásszomjuk, nyitottak, és emellett nincs gond a viselkedésükkel sem" - mesélte. A szakmai tudás mellett fontosnak tartja, hogy mentálisan is segítsék a diákokat. "Botcsinálta pedagógusok vagyunk, akik csupán órákat foglalkoznak a gyerekekkel, ellentétben a hivatásos tanárokkal, akik harminc diákot tanítanak nap, mint nap. De nekünk is megvannak a sikereink, ezek a közös élmények pedig összekovácsolnak bennünket. Néha noszogatni kell őket, máskor csitítani, mintha kertészként tartanánk rendben a kertet: a vadhajtásokat levágjuk, a szép virágokat ápoljuk és öntözzük." "Mind a tizenhat gyereket nagyon megkedveltem, a négy sajátomat pedig egyenesen imádom. Büszkék lehetnek rájuk a szülők, mert már most minőségi emberek. A harmadik évfolyam összességében tekintve egységesen erős mezőny, nehéz lesz majd osztályelsőt választani közülük. Azt szeretem ebben a műsorban leginkább, hogy nincs benne semmi bántó szándék, nem sebezni akarunk, hanem segíteni. Gyönyörűséges pillanatokat éltem át a korábbi évfolyamokkal, és az új diákoknak köszönhetően is hasonlókban van részem."
Hajós András szerint néha álomrombolónak is kell lenni
Az ének iskolájának tanára szerint a gyerekek és a szülők felismerték, hogy mi a TV2 műsorának célja, megértették a brandet. "Korábban azok jelentkeztek, akik sztárok akartak lenni és azt gondolták, belőlük lesz a következő Caramel vagy Radics Gigi. Úgy látom, a szülők és a gyerekek felismerték, hogy ez nem erről szól. Az ide jelentkező diákok egy három hónapos tanulási folyamatban vesznek részt, aminek során betekintést nyernek abba, hogy milyen az a zenei világ, amire vágynak. Ez képzés, nem pedig sztárképzés" - mondta.
"Ma Magyarországon a könnyűzenei szakmában nem tudunk olyanokat felsorolni, akik az elmúlt öt évben ne tűntek volna fel a képernyőn. A nagy öregeknek erre nem volt szüksége, manapság azonban lehetetlen érvényesülni a tévés szereplés nélkül. A másik az, hogy nincs az országban rendes zeneoktatás, a gyerekek autodidakta módon, a számítógép előtt ülve, YouTubeot hallgatva tanulnak meg dalokat. Egyrészt túlképzettek, hiszen óriási mennyiségű zenével találkoznak és ezeket utánozzák, másrészt alulképzettek, mert nem tudnak semmit a hangképzésről és a kottaolvasásról."
A próbák során derülnek ki a hibák, amiket a tanárok igyekeznek kijavítani, de azt is el kell fogadni, hogy nem mindenkiből válik énekes. "Kicsit álomromboló vagyok, mert őszintén megmondom azt is, ha valakinek nem megy annyira, mint gondolja. Nem az a jó, ha sok énekes van a világon, hanem az, ha sok elégedett ember. Berki Artúrnak, aki az előző évfolyamban volt a diákom, írtam egy dalt. Számára majd most fog eljönni az érzés, hogy tizenhatezren megnézték már a klipjét, mégsem fog történni semmi a világon, ő ugyanaz a srác marad, aki eddig volt. Nekik ez egy jó buli, élvezik a népszerűséget, a szereplést, de megtapasztalják azt is, hogy a zenei piac itthon nem teremt feltétlenül jó körülményeket számukra."
Caramel tapasztalatból ismeri a tehetségkutatókat
Mivel ő is egy tévés tehetségkutatóban vált ismertté, jól ismeri, milyen helyzetbe kerülnek Az ének iskolájának tanulói, és bár először ült be a tanári karba, a The Voice zsűrijében már szerzett tapasztalatot. „Úgy gondolom, hogy van bennem annyi tudás és szeretet, hogy tudjak bánni a tehetséges gyerekekkel. Tudtam, hogy ügyes diákok fognak jelentkezni, de hogy ennyire jók lesznek, arra nem számítottam. Sokszor csak pislogtam a székben ülve, hogy miket tudnak produkálni a színpadon." "Szuper kis közösség lettünk a tanárokkal és a diákokkal, a sajátjaimon kívül a többieknek is mindig nagyon drukkolok. Nincs ellenségeskedés és versengés, együtt örülünk a sikereiknek. Ezekbe a kisgyerekekbe két perc alatt bele tud szeretni az ember, annyira aranyosak és kedvesek" - részletezte.